Általános harmadik osztályában kezdődött a szemem romlása, és ha úgy számoljuk, fél életemben szemüveget hordtam, egyre erősebbeket, míg a szemüveg nélküli bármely cselekvés rendkívül veszélyes lett volna, hacsak nem teljesen ismert környezetben voltam(lsd otthon). Mikorra odajutottunk, hogy lássunk neki, a bal szemem -12-es volt cilinderekkel együtt, és ez sok félelemre adott okot.
A fájdalom és zavarmentes, szakszerű vizsgálat, a barátságos, emberközeli hangulat, és a hír, hogy igen, műthető, mind megkönnyítették, hogy repüljön az idő a műtétig, és utána is, a gyógyulás időszakában.
Nem hiszem, hogy el fogom felejteni, milyen érzés volt kisétálni az ajtón, először viselve rendes napszemüveget, mindenféle látássegítő eszköz nélkül. És sosem felejtem el az első ébredéseket, mikor is a világ nem azután került helyére, miután feltettem a szemüveget, mert immár saját magam láthattam mindent.
Külön köszönetet szeretnék mondani Dr. Kónya Zsuzsannának, aki ez első pillanatoktól az utolsó kontrollig végigkísérte a folyamatot, és legalább annyira örült a gyógyulásnak, mint én.
Az élet humora, hogy a rosszabbul látó szemem immáron lekörözi bárki egészséges szemét a maga 110%-val.