Sok olyan dolog van az életünkben, amiket automatikusan végzünk, ezért ezeket az elemeket természetesnek vesszük. Kinek jutna eszébe például az, hogy hm, most a jobb lábamat kell emelnem a bal után? Magáról értetődő, hogy járunk, lélegzünk, és szinte ugyanilyen természetes az is, hogy pislogunk. Nézzük, mire számíthat az, aki nem figyel arra, hogy a ideális ritmusban pislogjon.
Kiszáradhat-e a szemünk, ha ritkán pislogunk?
Igen, mivel a pislogás lényegében a könnyünk szétterítésével nedvesíti a szemfelszínt. Ez a folyamat biztosítja azt, hogy a látószervünk védve legyen a bosszantó és kellemetlen kiszáradástól. A szemszárazságot nem érdemes félvállról venni, ugyanis annak kiszáradása vörösséget, égő, szúró érzést és gyulladást okozhat, ami kezelés hiányában akár állandósulhat is.
Kutatások igazolják, hogy átlagosan 3-4 másodpercenként pislogunk. A nők valamivel többet, a férfiak valamivel kevesebbet. Kommunikáció közben gyakrabban tesszük, amikor pedig erősen koncentrálunk, akkor sajnos ritkábban. Akit az életvitele valamilyen monitorhoz köt, annak kiemelkedően kell ügyelnie arra, hogy a megfelelő mennyiségű pislogást “elvégezze”. Sajnos tapasztalati tény, hogy mialatt a kijelzőket nézzük, az átlagosnál általában kétszer ritkábban pislogunk, mint egyébként, normál körülmények között. Ez könnyen vezethet a szemszárazság kialakulásához.
Ha tehát valaki nyolc vagy akár még ennél is több órán keresztül ül a képernyők előtt, javasolt, hogy iktasson be hatvan percenként tíz perces kis szüneteket. Sőt ha lehetősége van rá, menjen ki a szabad levegőre vagy az erkélyre és tudatosan tornáztassa meg a szemét. Mivel napközben csak közelre figyel ezért ilyenkor nem árt ha távoli tárgyakra, épületekre fókuszál. Dupla haszon, mert ezzel védheti a szemét a kiszáradástól és aktívan tesz a rövidlátás korai kialakulása ellen is.
Kell-e szabályozni a pislogást?
Nyilvánvalóan ezt nem lehet elvárni, hiszen lehetetlen egész nap arra figyelni, hogy valaki pislogott-e az elmúlt öt másodpercben. Sokszor elég, ha komolyan vesszük az óránkénti öt, tíz perces “szempihentető-szabályt”. Ekkor máris sokat tettünk szemünk egészségéért. A hunyorgásra viszont érdemes nagyon odafigyelni, mert a szervezetünk így jelez, hogy alig pislogtunk az elmúlt órában, ideje frissíteni a szemet!
Ha azt szeretnénk biztosítani, hogy ne legyünk kitéve a szemszárazságnak, vagy egy állandósult gyulladásnak, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az előbbi apróságokat. Sőt nem árt figyelmeztetni magunkat a pislogásra akkor is, amikor épp nagyon-nagyon koncentrálunk.
