SZEKERES ADRIEN a magyar zenei élet meghatározó előadóművésze, számos díjat nyert pályafutása alatt. Munkásságát a szakma és a közönség is egyaránt értékeli. Érzelmes, lírai stílusa és különleges hangszíne egyedivé teszi a magyar zenei palettán.
Néhány éve, azonban őt is elérte a korosztályát érintő probléma: az énekesnő életében is megjelent az olvasószemüveg. Hosszú évek óta az élete része és nem lettek jó barátok. Családja unta meg végül az állandó küzdelmet és bejelentették egy lézeres szemműtétre.
Adrien túl van már a szemműtéten, a műtéthez vezető útról és a szemüveg nélküli életről kérdeztük.
Mióta tartott a konfliktus közted és az olvasószemüveged között?
Teljesen jó a megfogalmazás. Én egyszerűen nem tudtam ezzel a szemüveg dologgal együtt élni. Amikor nem láttam valamit férjem egyből kérdezte: – Hol a szemüveged? És mindig az volt a válasz, hogy otthon. Egyszerűen nem tudott hozzám tartozni.
Egyébként 40 éves korom körül kezdett romlani a közeli látásom, ekkor kaptam az első olvasószemüvegemet, egy ideig folyamatosan romlott és mindig új szemüveget kellett csináltatnom. Körülbelül fél-egy éve pedig már távolra is szükséges lett a szemüveg, A távoli látásom azért nem volt olyan rossz, nem is nagyon zavart, csak egy szemvizsgálaton derült ki, hogy távolra sem tökéletes a látásom.
Sokszor kerültél kellemetlen helyzetbe miatta?
Nekem állandó problémát okozott, hogy magammal kellett volna vinnem mindenhova a szemüveget. Nem is vittem, így sokszor megszenvedtem a hiányát, vagyis, azt, hogy nem tudtam elolvasni dolgokat.
Például, amikor készültünk egy koncertre László Boldizsárral és nem igazán láttam a kottát, hogy milyen hang jön, ő szólt is, hogy nem az a hang van. Mondtam is: „Hallom, de nem látom.”
Történt olyan is egy karácsonyi koncerten, hogy a zenekar teljesen másik dalra készült, mint amit én bekonferáltam. A színpadon nincs teljes fény két dal között és nekem ekkor kell megnéznem a következő dalt, amit sajnos nem mindig láttam, és mivel ugyan azzal a szóval kezdődött a két dal címe, én egy másik számot mondtam be. Szerencsére a zenekar profin megoldotta a helyzetet.
A sminkelés volt a másik problémaforrás, a színpadi élethez ez is hozzátartozik. Mivel szemüveg nélkül nem láttam, szemüvegben meg nem lehet sminkelni az volt a megoldás, hogy különféle nagyítós tükröket vettem, hogy meg tudjam csinálni a sminkemet.
Én nagyon szeretek főzni is, de a szakácskönyvet sem láttam, így a konyhába is kellett a szemüveg, vagy ha nem volt ott, természetesen, akkor meg kellett kérnem valakit, hogy mondja meg mi van a receptben. Mindig kérdeztem: „De hány gramm? Nézd meg hogy hány gramm! Nem látom.” – „De anya ide van írva! – „De nem látom.” És mindig ezek a párbeszédek játszódtak le.
Az ember az élet sok területén megtapasztalja a rossz látása okozta problémát. Ha nem tudom elolvasni, hogy 800g vagy 600g van leírva, akkor mindegy mennyire rossz, vagy hány dioptriás a szemem, kell a szemüveg. Egy eszközzel kell élni az életet és folyamatosan nyúlkálni kell utána, keresni – és ez egyáltalán nem komfortos.
Kerested a megoldást, hogyan tudnál megszabadulni a szemüvegedtől?
Tulajdonképpen a férjemnek lett elege, abból, hogy sose volt nálam szemüveg, és sose láttam semmit. Mivel annyira utáltam mindig hozni-vinni – egyik szobából a másikba, táskába betenni, aztán elfelejtem kivenni, akkor megint nem találom – egyszer csak azt mondta: ebből elég volt. A férjem már járt korábban a margitszigeti klinikán vizsgálaton és jók voltak a tapasztalatai, ezért úgy döntött, hogy bejelent egy lézeres szemműtétre. Tudta, hogy jó kezekben leszek.
Hogy érezted magad az alkalmassági vizsgálaton?
Van az emberben egy kis drukk, vagy egy kis félsz, hogy mi fog történni, mi lesz, hogyan zajlik majd a vizsgálat, mert a látásunk, az egészségünk nem játék. De egy nagyon megnyugtató közeg fogadott. Jó volt a hangulat, mindenki nagyon barátságos, kedves és segítőkész volt. A vizsgálatok során semmi kellemetlen dolog nem történt.
Feltettek egy ilyen furcsa szemüvegkeretet, amivel lemodellezték hogyan fogok látni a műtét után. Ebben a keretben kellett mászkálni – elég vicces volt, mondjuk itt mindenki így sétálgat a folyosón. Elvettem egy magazint, és láttam a szöveget. Megkerestem a legkisebb betűket és azt is el tudtam olvasni. Akkor és ott eldöntöttem, ha törik, ha szakad, én biztosan megműtettem a szemem, mert ilyet több, mint tíz éve nem tapasztaltam. Ott álltam és el se mertem hinni, hogy tényleg így fogok látni, és nem az lesz, hogy elmegyünk egy éterembe, és egyikünk sem látja az étlapot, ha nincs nálunk szemüveg.
Onnantól kezdve alig vártam, hogy meglegyen a műtét. Nekem csak meg kellett találnom a megfelelő időpontot, amikor nincs annyi munkám, mert műtét után sminkelni nem lehet azonnal, ami nekem nagyon fontos a színpadon.
Végül sikerült időt szakítanod a szemműtétre. Hogyan zajlott?
Rettentően vártam már a műtét napját, nagyon szerettem volna, hogy úgy lássak, ahogy a vizsgálaton.
Sok videós beszámolót megnéztem a műtétről és megnyugtató volt, hogy mindenki arról mesélt, hogy nem kellemetlen, nem fáj, hogy semmi az egész, és nagyon gyors beavatkozás, úgyhogy én nem is foglalkoztam ezzel.
Összesen talán 15 percet töltöttem bent a műtőben beöltözéssel, érzéstelenítéssel a fertőtlenítéssel együtt.
A műtét után mindenki azt kérdezte: „Fájt? Rossz volt? Hogy tudtad addig nyitva tartani a szemed? „- egyébként ez utóbbi érdekelt engem is a legjobban.
Hát megvannak erre a nagyon egyszerű, gyakorlatias módszerek és nem is volt kérdés, hogy ki tudom-e nyitni a szemem 16 másodpercig – eddig tartott, míg egy szem elkészült. Közben végig mondta a doktornő mi történik, ez nem csak megnyugtató, de az embernek a figyelmét is eltereli és mivel nem látja, legalább hallja, hogy mi zajlik körülötte, mintha nem is egy műtét lett volna.
És valóban úgy volt, ahogy a videókban elmondták: gyorsan, fájdalommentesen, terv szerit haladt minden és egyszer csak kész voltam és mehettem haza.
Hogy érezted magad műtét után?
Amikor hazamentem csak csöpögtetni kellett az antibiotikumos szemcseppet és a műkönnyet.
Akkor jöttem rá, hogy negyedóra milyen rövid idő, mivel negyed óránként kellett csöpögtetni. Becsöpögtettem a szemembe, éppen elkezdtem volna valamit nézni vagy olvasni, és már megint eltelt negyedóra – a beállított időzítő egyfolytában csipogott.
Arra kell készülni, hogy műtét után, azon a napon már tényleg ne csináljon az ember semmi fontosat, – más nehézség nincs benne. Minden le van írva mit kell csinálni. Én elolvastam mikor lehet monitort nézni, olvasni.
3 hétig kell csepegtetni a szemcseppet, a műkönnyet tovább, napszemüveget két hónapig kell viselni.
A vitaminokra, táplálékkiegészítőkre is oda kell figyelni. Én pl. szedek kurkumát, iszom kollagént és hyaluron savat – ezeket nem lehet szedni 2 hónapig, de beírtam a naptáromba és amit letelt az idő visszatértem a fogyasztásukra.
Illetve azzal a szintű jógával, amit műtét előtt napi szinten gyakoroltam, én 2 hónapot vártam. Nehezebb gyakorlatokat nem csináltam például kartámaszos egyensúlygyakorlatokat nem végeztem és fejen sem álltam. Elkezdhettem volna hamarabb is, de én úgy éreztem jónak, ha 2 hónapot kihagyok. Természetesen könnyebb gyakorlatokat, nyújtásokat végeztem, hogy azért ne jöjjek ki teljesen a formámból.
Úgyhogy ezekre kell odafigyelni, de minden le van írva, ott vannak az információk az ember elolvassa, és ahhoz tartja magát a saját érdekében, mert nyilván, hogy ez az egész dolog sikeres legyen, fontos betartani az instrukciókat – ennyi áldozatot meg kell hozni.
A látásommal is minden rendben volt, szépen gyógyult a szemem, egyedül az esti fényekkel volt néhány hétig gondom, de mindig megnyugtatott doktornő, hogy el fog múlni, legyek türelmes.
Eltelt két hónap a szemműtét óta. Mik a tapasztalataid?
Minden a legnagyobb rendben van. Nagyon jó a távoli és a közeli látásom is, nem érzem bizonytalannak magam, már nem zavarnak a fények.
Az én tapasztalatom az, hogy nagyon megváltozik az ember életminősége mind a hétköznapokban, mind a munkában.
Volt már koncertem is és látom a dalok sorrendjét, vagy a papírokat, amik ott vannak előttem, mellettem bárhol. Ami korábban nehézséget jelentett már nem okoz gondot. A kotta olvasás, a sminkelés, a főzés sem, már látom a szakácskönyvben miből hány gramm kell, ez nagyon jó. Sokat olvasok este a kanapén és nem kell hozzá szemüveg, egyszerűen kisimult minden.
Ja, és megtaláltam a kutyában a kullancsot! Idáig mindig a férjemnek mondtam, hogy nézze meg nincs-e benne kullancs, mert én nem láttam, – de most már én is látom.
Az, hogy milyen szinten lett komfortosabb az életem a szemműtét óta, leírhatatlan. Az ember visszakap valamit, amit nagyon halványan az emlékeiből sejt, valamit, amit réges-régen elfelejtett – az éles látást.
Ajánlanád másoknak is a szemműtétet?
Az ember hozzászokik ahhoz, hogy nem lát, és ez szörnyű, és amikor egy ilyen műtéttel visszakapod a látásod azt mondod: „Úristen de jó, hogy látok.”
Ha bárkit maga a szó, hogy „operáció+ vagy „műtét” riaszt, azt mondanám, hogy azt felejtse el ezt a félelmet! Ez egy nagyon sima ügy, tényleg semmilyen kellemetlenséggel vagy fájdalommal nem jár. Lehet egy kis könnyezés, vagy szemszárazság, de szerintem sokkal rosszabb, ha valaki allergiás.
Ha már valaki gondolkodik rajta, vacillál, el kel jönni egy alkalmassági vizsgálatra, ez alapján megmondják az orvosok, hogy műthető-e vagy sem. De ha valakinek meglehet csinálni, én biztos, hogy azt mondanám: azonnal csináltassa meg, mert sokkal jobb, mint szemüveggel az élet! A műtéttől pedig egyáltalán nem kell tartani.
