A műlencséket (IOL - IntraOcular Lens) kiválasztása kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a műtét után optimális látási eredményt érjünk el. Többféleképpen lehet ezen lencséket osztályozni. Az elérhető nagy számú, sok féle műlencse anyagukban, törőerejükben, kialakításukban különböznek.
Műlencsék anyaga
Egy mai, korszerű műlencse anyaga általában magas víztartalmú, bio-kompatibilis akril polimer. Ezen lencsék között is találhatunk hidrofób (víztaszító) és hidrofil (nedvesíthető) felülettel rendelkezőket.
A hidrofil felülettel rendelkező lencsék hátránya, hogy a felületükre ez évek múlásával a csarnokvízből gyakrabban rakódnak ki különböző, a látásélességet befolyásoló anyagok, illetve a másodlagos szürkehályog kialakulásának előfordulási gyakorisága is magasabb. Ezért az utóbbi években a hidrofób felületű műlencsék terjedtek el a klinikai használatban.
A legkorszerűbb műlencséket olyan anyagból készítik, mely a természetes szemlencséhez hasonlóan elnyeli az UV sugarakat, így védve a szem fényérzékeny rétegét, a retinát.
Műlencsék törőereje
A műlencse legfontosabb tulajdonsága a törőereje, ez határozza meg, hogyan fog funkcionálni az eltávolított, beteg lencse helyén.
Ezen tulajdonságaik alapján két nagy csoportra oszthatjuk őket:
A fenti két csoportba tartozó lencsék, a tökéletes éles látás elérésének érdekében, elérhető ún. tórikus kivitelben is. Általában abban az esetben lehet ilyen lencsére szükség, amikor valakinek a műtétet megelőzően astigmiája van, vagyis cilinderes szemüveget hordott, de előfordulhat az is, hogy csak a műlencse tervezésekor derül ki ennek szükségessége.
Az egyfókuszú műlencsék tökéletes látást biztosítanak szemüveg nélkül egy adott
fókusztávolságra, míg a multifokális prémium műlencsék segítségével elérhető akár a teljes szemüveg-függetlenség is.
